leszek én aki vár, aki vérét adja újra míg tart a szikra,
leszek én a vidám, akkor is ha az ördög a lelkem rég kiszívta,
leszek én aki véd, ki imád, aki bízik benned bármi a vád, aki ért, ki nem árt és nem félt mástól; kinek semmi se fáj.
0 notes
mondd ki amit érzel, csináld amit szeretsz, tökéletes nem, de igazi még lehetsz.

igazából az a baj ezzel, hogy sosem fogsz önmagamként szeretni, annak, aki vagyok, és erre csak akkor döbbentem rá, amikor ezredszer hallottam vissza az ezredik ember szájából, hogy mennyit kéne változnom ahhoz, hogy szeretni tudj, vagy akár csak vedd a fáradtságot hozzá, hogy megpróbálj. mert amúgy mindenkinek vannak hibái, és a szerelem erről szól, hogy még a legrosszabb dolgaival együtt is szeretünk valamit, és még a legrosszabb pillanatokban is kitartunk. és tényleg mindennél és mindenkinél jobban volt rád szükségem, amikor magamra hagytál, de ami nem öl meg, az emberré tesz, és megint talpra álltam. igen, talpra álltam, mert képes vagyok rá. és ezt nem befolyásolja, hogy szomorú vagyok, persze, hogy szomorú maradok, mert az én értékrendemben van helye a gyásznak, és engem nem érdekel, ha az egész világ tudja mit érzek, én önmagam maradok, és őszintén vállalom, mert iszonyatosan hiányzol a nap minden percében, mert mindenkiben téged kereslek, rád gondolok, te szerepelsz az álmaimban is. de rádöbbentem, hogy mivel ez az egész két emberen áll, és bár nekem mindegy, milyen vagy, mert én magadért szerettelek, és szeretlek, de te is tudod, hogy egymáshoz kapcsolódnak az események, és ha bizonyos dolgokat nem teszel, akkor én sem, és erre fel te sem, és ez az egész közforgás kezdetét sem veszi ami miatt most itt tartunk. nem csak nekem kellene változnom, és nem csak neked, hanem nekünk, és amivel csak nem régen szembesítettem magamat az az, hogy teljesen mindegy, mit csinálok, te élből elutasítottál már. egy-két pillanatot kivéve annyira tökéletesen viselkedsz, mintha soha nem is ismertük volna egymást. és nem is szívesen hozom fel, mert az okát sem voltál hajlandó elárulni, de nem értem, hogy tudtál mással olyat csinálni, amit előtte több mint másfél évig csak velem. mert én erre nem vagyok képes, pedig volt rá nem egy alkalmam, és körülbelül naponta van is, mégis képtelen vagyok csak rá gondolni is, hogy máshoz érjek. tényleg. undorom van tőle, és ezt komolyan mondom. talán túlértékeltem ezt az egészet. talán a mai napig túlértékelem. és ha belegondolok, hogy tavaly mikor ez volt, minden nap írtál, és minden tőled telhetőt megtettél, ahhoz képest ami most van. az vajon tényleg a vége? amit én nem tudok sem elfogadni, sem elviselni, de úgy döntöttem feladom. persze ez nem is jó szó rá, mert a lényem egy része sosem lesz képes feladni téged, és valamilyen őrült vágy hozzád fog láncolni életem utolsó napjáig, még ha ezzel nem is mondok sokat. csak.. megpróbálok együtt élni vele, hogy nem tudok megfelelni. és tényleg szívből remélem egyszer boldog leszel valaki mellett, bár tudom, hogy sosem fognak jobban szeretni annál, mint ahogy én szerettelek és szeretlek. de mindenki azt a szeretetet fogadja el, amit úgy érez, hogy megérdemel. :)  

0 notes
theme by modernise