hogy soha senkinek nem voltam az első, a legfontosabb, még azoknak sem, akik nekem mindennél fontosabbak voltak.Mindig jött valaki/valami és én csak úgy elfelejtődtem, lassan már egy sziát sem érdemlek. Mindig másodlagosnak lenni, fölöslegesnek érezni magam nem segít, hogy pozitívan lássam a világot, bármennyire is szeretném. Az emberek jönnek-mennek egymás életében, soha soha soha nem szabad hinni az érzésnek, amely azt súgja fontos vagy neki, törődik veled, bármikor számíthatsz rá.. mert mindez átmeneti állapot.

hello:)
furcsa, hogy vannak szavak, amiket az ember már nem hisz el, amik semmit sem érnek, és vannak, amiket az ember soha. nem. felejt. el. a mai napig, bármikor, ha összeveszünk márkkal eszembe jutnak vivi szavai. még egy hetesek sem voltunk. de mégis tökéletesen emlékszek rá, és mindig a fülemben cseng: “benne nem fogsz csalódni. soha.” és talán ettől fáj még jobban. mert erre alapoztam mindent, mert elhittem, és mindig. így néztem rá. boldog voltam, ő pedig tökéletes, akkor végtelenek voltunk. csak egymásnak. és tényleg így is volt. de már nem értem. és senki más sem, csak hallgatom a panaszokat, és nézem a csodálkozó arcokat. mindenkit meglep. olyan gyökeresen átváltozott saját maga ellentétévé. felfoghatatlan. miért? de nem kapok választ. ezer és egy okon átfutott már az agyam, de mindig ütik egymást a dolgok, egyszerűen nincs olyan lehetőség, ami mindent megmagyaráz. egyszer a porba tipor, máskor az égig emel. mire megszabadulnék a gondolatától, visszatáncol az életembe, mintha semmi sem történt volna. és újra meg újra meg újra megbánt. nem értem. miért ennyire nehéz? se velem se nélkülem. csak én ezt nem bírom, leterhel, és összezúz. talán csak nemet kéne mondanom végleg. nem egyszer kérdezik meg hetente, hogy miért foglalkozok még vele? lehet, hogy csak nemet kéne mondanom. de nem hagyja. elhiteti velem, hogy jó, aztán pofára ejt, megbánt vele, én kiakadok, ez érdekli kb öt percig, aztán már neki áll feljebb, és nekem kell bocsánatot kérnem. pedig én csak azt szeretném, hogy érezze a súlyát annak, amit csinál, hogy ne hagyjon egyedül, hogy érdekelje. másnak hetekig bűntudata lenne. de közben mégsem enged el, nem engedi, hogy más tegyen boldoggá, hogy más foglalkozzon velem, hogy más lehessen az, aki ő már képtelen lenni. mindegy.
ma találkoztam szilárddal, nagyon jó volt, végig beszélgettünk, csupa olyan dologról, amiken megéri gondolkozni. kár, hogy ennyire ritkán találkozunk, és az főleg, hogy már nem egy suliba járunk. sokat nosztalgiáztunk, és amúgy nagyon megváltozott. teljesen más ember lett, hiába vannak dolgok, amiket nem kéne, de határozottan jó irányba halad/haladt. szerintem. és emellett nem számít milyen rosszat csinál, hiszen ez tölti ki az űrt, amíg nem találja meg azt, ami igazából oda való. :))
csók ♥